Szent Györgynek, a juhászok és nyájak védőszentjének napja Húsvét után a legnagyobb tavaszi ünnep. A megülésére való felkészülés már előző nap megkezdődik. A lányok virágot szednek, és koszorút fonnak belőle a báránynak, melyet áldomási állatként levágnak. Ünnepi kenyereket is készítenek, melyek közül a legnagyobbat Szent György kenyerének nevezik.
Délután körtáncot járnak, majd egy magas, már kilombosodott fára hintát kötnek, s az ifjak hintáztatják a lányokat.
Egyes helyeken a lányok „néma vízzel” telt fehér üstből gyűrűket, karkötőket vagy csokrokat húznak ki, melyeket éjszakára benne hagytak, s ebből jövendölik meg, melyikük kihez megy majd feleségül.
Szent Györgyöt hagyományosan lovasként mutatják be, aki nem csupán legyőzi a sárkányt, hanem az áldozatul kijelölt lányt is kiszabadítja. Innen ered ábrázolása a népdalokban és az ikonográfiában is. A történet valójában metafora, mely a tél, a hideg, a gonosz legyőzését, s a tavasz és a természet felszabadulását jelképezi.
